Recski haláltábor 1950-1953

A recski kényszermunkatábort az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a szovjet gulág mintájára hozta létre és működtette az 1950-1953-as években. Titkos létesítménye volt a Rákosi-diktatúrának. Végül a tábort Nagy Imre miniszterelnök számoltatta fel.

„Ahogy átléptem a kapun, olyan világba kerültem, amelyet csak Dante tudott volna leírni. Ordító ávósok fogadtak, rúgásokkal és pofonokkal. Ezek már recski ávósok voltak.

A nagy udvar közepén rengeteg egymásra hányt csomag – az enyém is rögtön odakerült – körülötte a rémülettől össze-vissza futkosó emberek, félig felöltözve vagy egészen meztelenül, utánuk az ávósok, akik lecsatolt derékszíjjal meg a géppisztoly agyával verik őket. Egy pillanatra azt hittem, hogy álmodom, ez nem lehet igaz. De egy ütés a derékszíj csattjával kijózanított. Gyorsan levetkőztem s igyekeztem magamra szedni az elém dobott kincstári felszerelést, a piros festékkel megcsíkozott ócska ávós- vagy katonaruhát. Ez után évekig ez volt minden tulajdonom: egy ing, egy gatya, egy pár kapca, egy pár bakancs (nekem két ballábas jutott), egy zubbony, egy nadrág, egy köpeny. Akinek szerencséje volt, a zűrzavarban megmenthetett egy-két ruhadarabot, egy fogkefét vagy valami emléket s vitte magával Recskre. Ott aztán dugdosta addig, amíg valamelyik motozás – rabnyelven: hipis – alkalmával néhány pofon ellenében meg nem szabadult tőle. Én egy fényképet dugtam el feleségemről, meg egy játék karórát, amit a kislányomnak faragtam s szerettem volna hazavinni, ha egyszer mégis szabadulok.

[…]

Végre bejött Princz őrnagy és beszédet mondott, aminek ez volt a lényege: „Maguk most elmennek dolgozni, emberséges bánásmódban és jó ellátásban lesz részük, az ország határain belül maradnak (ebben az egyben nem hazudott), onnan fognak szabadulni, 90 nap múlva mindenki a családja körében lesz.” A „szabadulás” szót a történtek után már a legoptimistábbak se vették komolyan, de a legpesszimistábbak se számítottak arra, ami bekövetkezett. Én sem.

[…]

A recski tábor megtervezésének részletes története a mai napig sem került felszínre. Annyit azonban tudunk, hogy Princz Gyula ávós őrnagy 1949-ben vagy 1950 elején hónapokat töltött a Szovjetunióban, hogy az ottani kényszermunkatáborokat tanulmányozza. Azt is tudjuk, hogy a legszigorúbb táborok helyéül a Mátravidéket szemelték ki, az ott létesítendő táborokból kiengedett rabokat – mármint azokat, akik túlélik – kevésbé embertelen helyeken dolgoztatták volna a végleges szabadulásig. Az emberkínzásokon kívül – ami nélkül nincs igazi zsarnokság – gazdasági céljai is voltak: a Rákosi-féle túlméretezett ötéves terv létesítéséhez akartak munkaerőt biztosítani. Főként természetesen olyan feladatokra gondoltak – kőfejtésre, kőtörésre például – amilyenekre önkéntes jelentkező az akkori fizetések mellett alig akadt volna.

Nem rajtuk múlt, hogy a tervek csak részben sikerültek. A rendelkezésükre álló aránylag rövid időn kívül – Rákosi csak öt évig volt a hatalom birtokában – az a tény is szerepet játszott, hogy Magyarországon nincsenek óriási lakatlan területek, a Mátravidék sem az. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a tervezett haláltáborokból csak egyetlenegy épült fel. Nem mintha nem lettek volna másutt is kényszermunkatáborok, de olyan, ami Recskhez fogható – hála Istennek – nem volt több az országban.”

(Részletek Nyeste Zoltán: Recsk – Emberek az embertelenségben című könyvéből)

Recski Szövetség honlapja

http://www.recskiszovetseg.hu/

Recsk 1950-53 – Egy titkos kényszermunkatábor története

A recski internálótábor közvetlenül az Államvédelmi Hatóság felügyelete alatt működött 1950 és 1963 között. A politikai, történelmi gyökerekig hatoló elemzésben volt rabok, volt ÁVH-s őrök vallomásaiból rajzolódik ki a tábor képe.
A film 1989-ben, a legjobb európai dokumentumfilmként elnyerte a Félix-díjat.

Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia filmje

http://port.hu/recsk_1950-53_-_egy_titkos_kenyszermunkatabor_tortenete/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=2082&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

Szökés

Az ’50-es évek elején titokban emberek tűnnek el nyom nélkül. Nincs bírósági ítélet, nincs letartóztatási parancs, csak egy revolver, amit a film főhősének homlokához szorítanak. A fiatal férfi évekre eltűnik. Világtól elzárt, szigorúan titkos kényszermunkatáborba kerül. A Szökés az egyetlen olyan ember igaz története, akinek sikerült ebből a hírhedt táborból nyugatra szöknie. Gyarmathy Lívia filmje.

http://port.hu/szokes/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2381&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

Comments are closed.

WP-Backgrounds Lite by InoPlugs Web Design and Juwelier Schönmann 1010 Wien