(kísérleti animáció, 1’30”, 2025, fullHD)
Technika: LoRA modell alapú MI-generált portrék; JavaScript-alapú élőkódolási környezet Hydra, After Effects, Photoshop

Vera Molnár a számítógépes művészet nyelvét már akkor beszélte, amikor még nem léteztek hozzá megfelelő eszközök, kezdetben képzeletben programozott. A hármas osztatú kompozícióban bal oldalt a róla készült híres fotó látható; középen a JavaScript-et emlékezetbe idéző kódrészlet lebeg, egy absztrakt nyelv, amely Molnár korai algoritmikus módszereit idézi meg, immár digitális környezetben futtatva. A jobb oldalon pedig generált portrék váltakoznak, különböző korok nőalakjait megidézve. Nem konkrét személyek ők, inkább archív és képzeletbeli identitások hibridjei, a mesterséges intelligencia által megálmodott „ősképek” és „újgenerációk”. A filmben elhangzó narráció Molnárral készült interjúk szövegére épül. Szellemes és őszinte önmeghatározásában így nyilatkozik: „Csak egy hibásan programozott számítógép vagyok– történetesen női alakban.”, ez az általa sokat emlegetett hiba, az útkeresés és a női identitás finoman összefonódó gesztusa.