Spitzer Fruzsina
Vizuális kultúratudomány szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen. 2007-től experimentális rövidfilmeket és hibrid animációs dokumentumfilmeket (HANIMADOK) készít. 2017-től a Magyar Elektrográfiai Társaság kurátora, 2020-tól alelnöke. 2018-tól tagja a Symposion Társaságnak, 2019–2021 között pedig részt vett a Széchenyi István Egyetem VR Learning Center projektjeiben. 2024-től tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének és a Neumann János Számítógéptudományi Társaságnak, valamint az Apertúra folyóirat tördelőszerkesztője.
Képzőművészeti és mozgóképes alkotásaiban figurái az automaták formavilágát idézik, a természet elemei, az ember alkotta tárgyak és a technomédiumok töredékei kapcsolódnak össze. 2021 óta a mesterséges intelligencia és a képzőművészet kreatív együttműködésében rejlő lehetőségeket kutatja. Írásai többek között az Apertúra, az Új Művészet és a Képírás folyóiratokban, valamint a Képírás Füzetek sorozatában jelentek meg.
Alkotópárosként 2007 óta készítenek experimentális rövidfilmeket, animációkat, videóinstallációkat és hibrid animációs dokumentumfilmeket (HANIMADOK). Munkáik rendszeresen szerepelnek hazai és nemzetközi kiállításokon, valamint filmfesztiválokon.
Alkotói gyakorlatuk középpontjában az alternatív képalkotási eljárások, valamint az ember és a technikai médiumok közötti párbeszéd áll. A hagyományosan dokumentálásra vagy adatgyűjtésre használt eszközökre lehetséges alkotótársakként tekintenek. 2013 óta síkágyas szkennert használnak képalkotó eszközként, amely egyszerre helyettesíti a digitális kamerát és tágítja ki annak lehetőségeit. 2015-től robotteleszkópokat, 2021-től pedig generatív képalkotó rendszereket vonnak be alkotói folyamataikba. A létrejövő művekben különböző eredetű vizuális töredékek, természeti formák, gépi műveletek és emberi beavatkozások kapcsolódnak össze.
Képzőművészeti és mozgóképes munkáikban a technikai médiumok valóságformáló szerepét, a gépek antropomorfizálásának kérdését, valamint azt vizsgálják, hogyan alakítják az űrmédiumok a kozmoszról, a Földről és önmagunkról alkotott képünket.
Önálló művészeti tevékenységük mellett közel két évtizede készítenek riport- és portréfilmeket művészek, múzeumok és galériák számára. Kurátori projektjeikben más alkotókkal együttműködve hoznak létre videóinstallációkat és vetítési programokat.
A művészetelmélettel, technomédiumokkal és kortárs képzőművészettel foglalkozó írásaik szakfolyóiratokban és művészeti kiadványokban jelennek meg.
Ruzsa Dénes
Tanulmányait a Debreceni Egyetemen végezte. Kutatási területe a mediális kultúratudományok, azon belül a digitális és újmédia-művészet. 2007-től készít experimentális rövidfilmeket, kísérleti animációkat és hibrid animációs dokumentumfilmeket (HANIMADOK).
2017-től a Magyar Elektrográfiai Társaság kurátora, 2018-tól a Symposion Társaság tagja. 2024-től tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, valamint alapítója a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Számítógépes Művészeti Szakosztályának.
Alkotói és elméleti érdeklődésének egyik meghatározó területe az űrművészet: azt vizsgálja, hogyan alakítják a teleszkópok, űrszondák, roverek és más űrmédiumok a kozmoszról, a Földről és végső soron önmagunkról alkotott képünket. Művészetelméleti, médiakultúrával és kortárs képzőművészettel foglalkozó írásai többek között az Új Művészet, a Kortárs, a Balkon, az Országút, a Képírás és az Artcadia folyóiratokban jelentek meg.
