„A keleti gondolkodásmód mindig is közel állt hozzám, a természethez való viszonyulás, a letisztult képszerkesztés olyan dolgok, amelyeket nagyon tisztelek. A képalkotás során nem a természeti szépség leképzése érdekel, sokkal inkább a jelenségek mögött meghúzódó tendenciák, mögöttes tartalmak, szimbólumok. Napjaink nyugtalan, kapaszkodók nélküli, helyét nem találó világában elvesztettük a természeteshez való ösztönös viszonyunkat. A köznapi életben egyre jelentősebbé váló, olykor a verbalitás helyét is átvevő vizuális hatásoknak a természetestől való egyre nagyobb eltávolodása és eltúlzása lett a jellemző, ízlésünkben is elszakadtunk valami eredendőtől, a neonszínek műanyagvilágában fakónak találjuk a természetes árnyalatokat. A finom ragyogást a harsány csillogás váltotta fel, a nyugodt szemlélődést a villódzó, gyors képváltások. Ezért az ember néha késztetést érez arra, hogy kiszakadjon abból a közegből, ahol él. Talán az a tény, hogy egy időben és térben is távoli mesternek, a japán Utagava Hirosigének (1797-1858) ajánlom a kiállítást, ebből a vágyból is fakad.” 
P. Boros Ilona
https://www.pboros.hu/