Ruzsa Dénes: Vizuális expanziók - Az elektrográfia megjelenése Magyarországon a 70-es és a 80-as években.
Képírás Művészeti Alapítvány, 2022
A kötet az 1970-es és 1980-as évek neoavantgárd, experimentális művészet magyar képviselőinek alkotásaiból mutat be válogatást.
A műveket összekapcsolja az alapító avantgárd mozgalmak, stílusirányok továbbvitele az új multimediális közegben. Jellemzőnek tekinthető a múlt birtokbavétele mellett az avantgárdok egyik alapelvének folytatása, a művészet életelvvé alakításának, Kassák Lajos mottójának – „Éljünk a mi időnkben” – a követése. Ezen túl a művészek fő jellemzőjének tekinthető az egyéni munka mellett a széleskörű szervezőtevékenység, kiállítások és csoportok szervezése, galériák alapítása, kiadványok létrehozása és szerkesztése. Az alkotók időtlenség-keresése, az évszázadok kultúrájában és annak minden területén (a klasszikus, tradicionálistól a popkultúráig) való szabad vándorlása a múlt és a jelen valamint a külső és belső kép bonyolult egymásba épülését eredményezi. A nyomtatott lineáris szöveg mellett, a plasztikus hatások valamint a képi megjelenés sokrétegűségét mutatják a művek, sok esetben a filozófiai megalapozottság lényegi komponensük. Kezdetben a fénymásoló széles körű használata jellemzőnek tekinthető, mely formailag sokszor hasonló módon a képek egymásba csúsztatását, egymásra rétegzését hozta magával.Az alkotók egy, a reneszánszot idéző korszakot teremtettek, melynek a tudomány legújabb eredményei és eszközei iránti érdeklődés is újra része lett. A művek közös jegye a kísérletezés fontosságába vetett hit és a műfajhatárok áttörése, általában valamely műnemből kiindulva, legyen az vers, festmény, grafika vagy fotó.
A műveket összekapcsolja az alapító avantgárd mozgalmak, stílusirányok továbbvitele az új multimediális közegben. Jellemzőnek tekinthető a múlt birtokbavétele mellett az avantgárdok egyik alapelvének folytatása, a művészet életelvvé alakításának, Kassák Lajos mottójának – „Éljünk a mi időnkben” – a követése. Ezen túl a művészek fő jellemzőjének tekinthető az egyéni munka mellett a széleskörű szervezőtevékenység, kiállítások és csoportok szervezése, galériák alapítása, kiadványok létrehozása és szerkesztése. Az alkotók időtlenség-keresése, az évszázadok kultúrájában és annak minden területén (a klasszikus, tradicionálistól a popkultúráig) való szabad vándorlása a múlt és a jelen valamint a külső és belső kép bonyolult egymásba épülését eredményezi. A nyomtatott lineáris szöveg mellett, a plasztikus hatások valamint a képi megjelenés sokrétegűségét mutatják a művek, sok esetben a filozófiai megalapozottság lényegi komponensük. Kezdetben a fénymásoló széles körű használata jellemzőnek tekinthető, mely formailag sokszor hasonló módon a képek egymásba csúsztatását, egymásra rétegzését hozta magával.Az alkotók egy, a reneszánszot idéző korszakot teremtettek, melynek a tudomány legújabb eredményei és eszközei iránti érdeklődés is újra része lett. A művek közös jegye a kísérletezés fontosságába vetett hit és a műfajhatárok áttörése, általában valamely műnemből kiindulva, legyen az vers, festmény, grafika vagy fotó.
A kötetben szereplő alkotók:
BÁTAI Sándor, BOHÁR András, BUJDOSÓ Alpár, DÁRDAI Zsuzsa, DÁVID Vera, CSERNIK Attila, GALÁNTAI György, GÉCZI János, HAász Ágnes, HALBAUER Ede, HERENDI Péter, KÁDÁR Joseph, KECSKÉS Péter, KEREKES László, LÉVAY Jenő, MATKOVIC Slavko, MÁTÉ Gyula, NAGY Pál, PAPP Tibor, SAXON SZÁSZ János, SZIRÁNYI István, SZOMBATHY Bálint, TENKE István, fenyvesi TÓTH Árpád, VADÁSZ György, ZSUBORI Ervin
