A Képírás 2025/9., Mozgás című számában jelent meg közös írásunk a HANIMADOK-ról.

Közel húsz éve foglalkozunk képzőművészettel, alkotóként és filmes együttműködésekben egyaránt. Kezdetektől fontos számunkra a művészet megismertetése és népszerűsítése mozgóképes eszközök segítségével. Egyéni pályánk rövid, experimentális animációkkal indult, ez a formanyelv tömörségre és vizuális kísérletezésre tanított. Később, ahogy galériákkal, múzeumokkal és művészekkel kooperációban dolgoztunk, egyre inkább az foglalkoztatott bennünket, miként lehet egy kiállítást, egy műalkotást vagy egy ars poeticát úgy bemutatni rövidfilmen, hogy a mozgóképes forma ne csak dokumentációs célt szolgáljon, hanem értelmező eszközként is működjön. Olyan összefüggéseket és nézőpontokat tegyen láthatóvá, amelyeket más médium nem – vagy nem így – tesz megragadhatóvá, és mindvégig a bemutatott alkotás jelentését szolgálja.

Így alakult ki az a szemlélet, amelyben a fotografikus indíttatású képréteg, az élőszereplős felvétel és az animáció nem versenyez, inkább egymást erősíti, és együtt képes árnyaltabb képet adni egy műről, egy alkotói pályáról vagy egy tematikus kiállításról. Ezt a hibrid megközelítést neveztük el Hibrid Animációs Dokumentumfilmnek. A HANIMADOK a dokumentumfilmes, indexikus és referenciális (élőszereplős, valós, fotografikus felvétel, reprodukció) képi réteget célzott, funkcionális, analitikus és koncepcionális célokat szolgáló animációval (rétegalapú kompozitálás, maszkolás, kulcsképkocka-vezérelt mozgás, 2D és 3D szimulációk) egészíti ki. Jelen írás célja, hogy a munkamódszerünket tárgyilagosan és a filmekben szereplő művészek és alkotásaik fókuszából vázlatosan leírja, kerülve az önelemzés és az önreprezentáció csapdáit.